Tükörbe nézés meditáció

A tavasz a megújulás, az új élet, a frissülés, ébredés, virágba borulás kapuja. 

Ezzel a bejegyzéssel az életed tavaszát szeretném elhozni Neked. 

Amit most olvasni fogsz, egy meditáció önmagadhoz. Az első lépés, hogy a sok rád rakódott réteg alatt megtaláld önmagad. Ez időt és kitartást kíván, de hát annyi mindent megteszel, miért ne törődnél magaddal is egy kicsit? 

"Legyen teljesen sötét a szobád. Állíts egy nagy tükröt magad elé, s a tükör mellé egy gyertyát. Csak az arcod tükröződjön a tükörben, a gyertya lángja nem. Nézd folyamatosan a saját szemed a tükörben, ne pislogj. Ez egy 40 perces gyakorlat, s két három nap alatt már képes leszel nem pislogni. Ha kicsordulnak a könnyeid hagyd, nem baj. 

Két-három nap elteltével az arcod elkezd új formákat ölteni, lehet, hogy meglepődsz. Néha nagyon más lesz, mint ami ismersz. A tudattalanból kezdenek feltörni a képek. Ezek az arcok, ezek a maszkok a tieid. 

Egy hetes folyamatos gyakorlás után az arcod egy folyamatos változás lesz. Három hét után már nem leszel képes emlékezni arra, melyik a Te arcod. Arcok jönnek és arcok mennek. 

Ha folytatod, akkor kb. három hét múlva megtörténik a csoda - semmilyen arc nem lesz a tükörben. Csak az ürességbe fogsz bámulni. 

Itt a pillanat! Csukd be a szemed, nézz befelé és találkozni fogsz a tudattalannal. Ez a leglényegesebb pillanat: mezítelen leszel, teljesen mezítelen, minden megtévesztő le fog hullani. Ez a Te valóságod, s elkezdesz más személy lenni. Most már nem csaphatod be magad, most már tudod, ki vagy. 

Ha nem tudod ki vagy, az átalakulás sem lehetséges. Csak ez a meztelen valóság alakítható át. Az átalakulás azt jelenti, hogy azzá válsz, ami valójában vagy! Szemtől szembe vagy a valóságoddal, a hiteles lényeddel. Ez a tükörbe-nézés technika nagyon erőteljes módszer ahhoz, hogy megismerd a saját valóságodat. És ha egyszer megismerted, Te válsz a mesterévé! "(OSHO technika a nyugati emberek számára) Tapasztalatom: Az egész egy nagy csoda volt, egy hatalmas csoda! Már előre izgatottan vártam a meditációk előtt, mit hoz felszínre belőlem. Ahogyan hulltak le rólam az álarcok, úgy lettem egyre nyugodtabb, oldódott sok-sok év alatt összegyűlt feszültség. Egyre erősebbnek, magabiztosabbnak éreztem magam. S mikor végre ott álltam önmagam előtt, elöntött egy végtelen szeretet önmagam iránt. Elöntött a jóság önmagam iránt. S megláttam azt, hogy ott, legbelül valamennyien jóságos, tiszta, szeretettel teli teremtmények vagyunk. S azóta csak ezzel a szemmel látom a világot akkor is, amikor nyitva van a szemem. S ez a békesség útja.