Az empaták és a nárcisztikusok mágnesként vonzzák egymást. Hogy miért?
Nemcsak azért, mert az empata különleges és feltétel nélküli szeretetével, mély elfogadásával, ítélkezés mentességével a sebzett lelkeket hivatott gyógyítani, és nem is csak azért, mert a nárcisztikus olyan személy, aki nem kapta meg ezt a szeretetet gyerekkorában a megfelelő személyektől és most nem tudván szeretni, akar igába hajtani másokat, hogy meglopva fényüket, kizsigerelve őket megkapja, amit akar- Hanem ezért is, mert egymás legnagyobb tanítói...
Következzen 22 lépcsőfoka annak, mi történik akkor, ha egy empata és egy nárcisztikus személy szerelembe esik:
1. Az empatában mély vágy él arra, hogy feltétel nélküli szerelemben, teljesen felolvadva a másikban teremtsen párkapcsolatot. Teljesen alárendelve magát szeret és létezik, még akkor is, ha ezért cserébe nem kap semmit…
2. A nárcisztikus a kötődésre való igényét erősíti az empatában, és azt, hogy az empata szeretné magát különlegesnek, pótolhatatlannak érezni a kapcsolatban. Gyakran érzi úgy az empata, mert ebben a nárcisztikus személy meg is erősíti: ez egy ezer éve tartó szövetség, egy előző életekből származó, nem először megélt kapcsolat.
3. A nárcisztikus tökéletesen másol és utánoz másokat, ezért elhiteti az empatával: ő maga is empata, és ő is ugyanúgy és ugyanolyan mély kapcsolatra vágyik. A fájdalmas igazság azonban az: a nárcisztikus csak saját akaratát akarja érvényesíteni, saját igényeit akarja kielégíteni, csak energiát akar elvenni…és az empata csak addig lesz jó a nárcisztikusnak, amíg kielégíti ezen igényeit, és uralkodhat rajta.
4. Mivel a nárcisztikus az empatát teljesen uralma alá hajtja, nem engedi, hogy megtapasztalja erejét, hogy kiteljesedjen: így egy függőségi viszonyt alakít ki, ahol a felek alá-és fölé rendeltségben élnek. Teljesen elveszi az empata erejét, aki egy idő után erőtlennek érzi magát a nárcisztikus nélkül, alkalmatlannak az életre.
5. Ahogyan a függőségi kötelék egyre erősödik, az empata egyre mélyebben kötődik és kapcsolódik a nárcisztikus személyhez. Így egyre inkább küldetésének és életcéljának érzi, hogy megmentse a nárcisztikus személyt, meggyógyítsa, boldoggá tegye. Ez egy ördögi kör, mivel a nárcisztikus lelkére nincs gyógyír, és épp ez adja a köztük lévő kötelék erősödését.
6. Az empata saját sebeinek érzi a nárcisztikus lelki fájdalmát, és úgy tekint a gyógyítás folyamatára, mintha saját magát gyógyítaná meg.
7. Az empata fél, és lelkiismeret furdalást érez, ha a saját boldogságára is gondol, épp ezért igyekszik még kedvesebb, alázatosabb lenni, és még inkább alárendeli önmagát a nárcisztikus személy igényeinek.
8. A nárcisztikus személy egyre erősebb lesz, az empata egyre boldogtalanabb. Hiszen hiába ad, cserébe nem kap semmit, érzi, hogy valami nem stimmel. A nárcisztikus személy ugyanis képtelen adni, és szeretni – eljátszhatja, de nincs mögötte valódi érzelem, valódi energia.
9. Az empata elkezdi látni a nárcisztikus valódi arcát. Már saját kielégülésüket is keresik a kapcsolaton belül. Kiállnak magukért, az érzéseikért. A nárcisztikusok ezt nem tudják tolerálni.
10. Bármit is tegyen az empata, nem tud lélekben kapcsolódni a nárcisztikussal. A nárcisztikus saját lelki ébredése lenne az, ami lehetőséget adna arra, hogy egyenrangú partnerek legyenek.
11. Ha az empata kifejezi az érzéseit, és aggodalmait, rávilágít a valóságra, a nárcisztikus úgy állítja be, mintha vele lenne a gond. Gyakran mondják neki: túlreagálod a dolgokat, túlérzékeny vagy, ilyet én nem tettem, nem mondta,…stb. Elakarják hitetni az empatával, hogy vele van a gond, hogy nem látja jól a valóságot.
12. Az empata saját magát hibáztatja, megkérdőjelezi érzései valóságát, nem érzik magukat méltónak a szerelemre, nem értik mi a baj velük.
13. Nem ismerik fel az empaták: nem velük van a baj! Őket csak manipulálták, kihasználták, és megvezették.
14. Az empata hiába érvel logikusan, a nárcisztikus soha nem ismeri el, hogy vele valami baj van. Az empatát hibáztatja, és meg is tudja győzni, hogy részben ők a felelősek a kialakult helyzetért.
15. Itt léphet rá az empata a gyógyulás és változás útjára. Össze áll a kép, rájön, hogy mi történt a múltban, amiért védekezett, ami miatt nem működött ez a kapcsolat. Ami miatt rosszul érezte magát.
16. Az empata kezdi felismerni saját belső erejét. Fényét. Itt kezdi felismerni küldetését: ami a gyógyítás, de nem alárendelve másoknak.
17. Az empatának meg kell tanulnia, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Hogy nem lesz jó és kedves valaki attól, mert szeretjük őket. És nem lehet megbízni mindenkiben.
18. Az empatának fel kell ismernie: ő is sérült lélek, akinek meg kell gyógyulnia. És a kapcsolat tanítás volt, mely erre felhívja a figyelmet! Felhívja figyelmét arra, hogy értékelje önmagát, hogy szeresse önmagát annyira, hogy határokat húz. Ez a tanítás általában csak az empatának hoz gyógyulást és ébredést.
19. Az empata mély lelki fájdalmat él át a tanítás során.
20. A nárcisztikus továbbra is tagadásban él: vele minden rendben, nem történt semmi, ő nem hibázott. Gyorsan elfelejti a kapcsolatot, és könnyen továbblép.
21. A nárcisztikus megkeresi következő áldozatát.
22. Az empata bölcsebb és erősebb lesz. És ezután meggondolja kinek ad a fényéből, szeretetéből, idejéből.
Az empaták sajnos több ilyen kapcsolatot is átélhetnek, mire megtanulják: az ilyen emberek nem megmenthetők. Azonnal ott kell hagyni őket, amint az első jelét tapasztalják annak, hogy valaki kihasználja, lelkileg bántalmazza őket! Az empatáknak meg kell tanulni bízni saját magukban és az érzéseikben!
), és ez nem is igazán érdekli őket (minket).
