"Az ember egy idő után már nem akar akárkivel beszélni és nem akar akárkinek megnyílni. Nem akarja akárkivel megértetni magát, nem akarja akárkinek megmutatni az életét, sem a lelkét. Nem akar akárkivel találkozni, nem akar akárkivel barátkozni és nem akar akárkihez tartozni. Ez nem nagyképűség és nem is ellenségeskedés. Valójában ezzel kezdődik a lelki béke és ezzel veszi kezdetét az ember nyugodt élete.,, 😇
“Lassan érkezik a számvetés mindannyiunk életében. Lesznek fények, vagy csendesség, barátok vagy csak a jól ismert magány, és jönnek majd, mert jönni fognak a gondolatok. Mi lett volna ha másként teszek, ha akkor merek, ha léptem volna, ha nem féltem volna. És ott leszel te és átölel a mi lett volna ha üressége. Letörli a büszkeség és a boldogság érzését, amit az idén a szívedbe zártál. Elhiteti veled, hogy rossz volt az út, hogy nehéz volt, és benne te megéltél megannyi rosszat.
Ne hagyd! Mert igenis jó volt az út, és ne térj le róla, akkor sem, ha épp a gödörben ülsz. Mert voltak benne szépek, ott volt ezernyi csoda. Volt benne nevetés, volt benne könny, ölelés, taszítás is számtalan. Ott volt benne megannyi napfelkelte, amikor a szavad is elállt, és ismerd be, néha az eső is mosolyt csalt az arcodra. Volt benne küzdelem, volt pofára esés, csalódás, majd újra hit, erősebb, mint bármikor. Mert élünk, létezünk, küzdünk, néha feladjuk, elbukunk, felállunk és folytatjuk. Mert élhetünk, büszkén, vagy megtörten, de a miénk.
Minden pillanatban. "
/Todorovits Rea /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése